Sigray-pihenő

„Mintha aranyember volna úgy sikerül neki minden”

– ’Sigray Pál tevékenysége a Hegyvidéken –

Bátori ’Sigray Pál (1839-1925) ügyvéd, földbirtokos, a Zugligeti Egyesület alapítója, kerületünk egyik kiemelkedő személyisége volt, akiről napjainkban méltatlanul kevés szó esik. 2020-ban döntött a Hegyvidéki Önkormányzat arról, hogy a Normafa síház melletti aszfaltos parkoló és buszforduló felszámolása után kialakított zöldterület, közösségi tér a ’Sigray-pihenő nevet viselje. Ez, valamint a 110 éve megnyitott Remete-barlang, vagyis Boldog Báthory László pálos szerzetes egykori lakhelyének látogathatóvá tétele adja az apropót, hogy felidézzük a 19-20. század fordulóján tevékenykedő ’Sigray Pál életművét, különös tekintettel a Zugligetért tett erőfeszítéseire.

Családja és ifjúsága

A bátori ’Sigray család az egyik legősibb magyar nemesi família, egyik ősatyjuk ’Sigray János szepesi ispán volt. Neki köszönhetően épült fel 1245–1275 között a Szentlélek templom, a Szepes vármegyei Zsigrán (ma: Žehra, Szlovákia). A templom napjainkban is áll, 1993 óta UNESCO világörökség, kiemelkedő értékét a középkori freskói adják, melyeken Krisztus keresztre feszítésének és Szent László legendájának részletei láthatók, valamint különleges a keresztény életfa ábrázolása is. Az alapító ’Sigray János síremléke is látható a templomban.

Bátori ’Sigray Pál 1839-ben látta meg a napvilágot az alföldi Bócsán. A család ekkora már elveszítette vagyonát, egykori nemesi életükre mindössze a nevük emlékeztetett. Gimnáziumi éveit Nagykőrösön töltötte, ahol többek között Szász Károly és Arany János is tanította. Tanulmányait a pesti egyetemen folytatta és ott szerzett jogi diplomát. Ezt követően egy ideig ügyvédként tevékenykedett, majd az Atheneum Kiadónak lett jogtanácsosa és főtitkára. A Pesti Első Hazai Takarékpénztár Igazgatóságában és a Székesfőváros (Budapest) Törvényhatósági Bizottságában is tag volt több évtizeden keresztül, valamint a Takarékpénztár Kolozsvári bankjának alelnöki pozícióját is betöltötte. Református vallású volt, az egyház életében is aktívan részt vett egyházmegyei tanácsbíróként, valamint a Kálvin téri református egyházközség presbiteri és a Dunapetelei Egyházközség főgondnoki pozícióját is betöltötte. Rengeteg szorgalommal és tenni akarással sikerült újra stabillá tennie családja anyagi helyzetét, de közéleti tevékenységének köszönhetően az ország és Budapest is sokat fejlődött az ő hatására. 1910-ben vásárolta meg a Váci utca 56. és 58. cím alatt álló földszintes házakat, melyeket lebontatta és egy neobarokk stílusú, korszerű négyemeletes bérpalotát építtetett. A terveket Ray Rezső Vilmos építész készítette el. Már halála után, a szocializmus időszakában az épületet államosították, így a családjának elkellett hagyniuk az ingatlant. Az épületen 2014-ben helyeztek el emléktáblát Bátori ’Sigray Pál tiszteletére, amit 2019-ben újítottak fel.

A Nagykőrösi Főgimnáziumban 1859-ben érettségizettek 50 éves találkozója. Első sorban balról Sigray - Vasárnapi Ujság, 1909. július 18.

’Sigray Pál a Zugligetben

A korszakban számos civil egyesület, társadalmi szervezet jött létre, amelyek a lakókörnyezetük szépítése, fejlesztése, vagy épp a természeti, kulturális értékek megőrzése céljából alakultak meg. ’Sigray Pál több ilyen szervezetben is aktív szereplő volt, közülük számunkra a legfontosabb a Zugligeti Egyesület, amelynek 25 éven keresztül volt az elnöke. Nem véletlen, hogy az 1892. július 13-án megalakult Budapest-Zugligeti Egyesület első elnökének választották, mivel igen sokat tartózkodott zugligeti nyaralójában, ami a Janka úton volt található. Az egyesület a következőként fogalmazta meg célkitűzéseit:

„Az egyesület célja a Zugliget iránti érdeklődés felébresztése és terjesztése, valamint anyagi és magyar kulturális érdekeinek előmozdítása, lakossága között a társadalmi élet élénkítése. E célját az egyesület akként igyekszik elérni, hogy egyrészt a Zugliget szépítését, a körülményekhez képesti rendezését, kocsi- és gyalogutak, ösvények létesítése által a közlekedést előmozdítja, útmutatók, térképek kiadásával stb., másrészt pedig a társadalmi élet társas összejövetelek, táncvigalmak, hangversenyek, felolvasások, társas kirándulások stb. rendezése által élénkíti.”

Az egyesületnek köszönhetően többek között kocsi- és gyalogutak épültek ki a Zugligetben, térképek jelentek meg, valamint táncvigalmakat, hangversenyeket, felolvasásokat és társas kirándulásokat szervezetek, ezzel is erősítve a Zugliget iránti érdeklődést, valamint a kulturális és természeti örökség megismerését és megóvását. ’Sigray adta ki az első helyszínről szóló többnyelvű turistakalauzt, amely térképekkel és illusztrációkkal gazdagítva Zugliget és vidéke címmel jelent meg 1906-ban.

Kerületünkben kiemelkedő városfejlesztői tevékenységet folytatott, elévülhetetlen érdemei voltak a zugligeti úthálózatok és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépülésében. Tevékenységének köszönhetően jött létre többek között a Zugligeti út, a Béla király út, valamint a Kútvölgyi út is. Fáradozásai eredményeként kiépültek a víz, a villany és a gázvezetékek is a Zugligetben és a Svábhegyen. A Zugligeti út építését személyesen felügyelte a főváros bizottság tagjaként, az építési anyagok átvételét is ő intézte. A Béla király út megépítéshez pedig saját telkéből ingyen ajánlott fel földet a főváros számára. A Mátyás király út kiépülése szintén neki köszönhető, így közvetve az út végén a jánoshegyi fa kilátó, majd később az Erzsébet kilátó létrejöttéhez is hozzájárult tevékenységével. Továbbá az Árnyas út, a Csermely út, a Csige út, a Janka út és a Zalai út is az ő törekvései nyomán épültek ki. A Zugligeti Általános iskola megépítését és berendezését saját vagyonából támogatta. Bár református volt, a zugligeti Angolkisasszonyok templomának építési munkálatait is saját költségéből segítette.

A természeti értékek megóvásában is vállalt szerepet, például Boldog Báthory László egykori pálosrendi szerzetes barlangjának feltárásában is aktívan részt vett, 110 éve pedig a hivatalos megnyitó ünnepségen beszédet mondott 1911-ben, amely később nyomtatásban is megjelent. Egy emléktáblát is elhelyeztek a bejáratánál, ahol díszes vacsorát tartottak, megünnepelve az újra nyitást. Az eseményre a Zugligeti Egyesület meghívta többek között Budapest papságát a különböző szerzetesrendeket, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Történelmi Társulatot és a főváros hatóságát is. ’Sigray beszéde után a barlangot a főváros nevében Déry Ferencz tanácsos vette át a főváros gondozásába.

Tolnai Világlapja, 1911.08.20. - A Barlang leleplezése, x el jelölve Sigray

Kossuth és ’Sigray

Kossuth Lajos emigrációja alatt folyamatosan próbálkozott képviselni elképzeléseit éppúgy a világban, mint idehaza. Az 1870-es évek végén úgy döntött, hogy a száműzetésben írott leveleit, naplóit Magyarországon kiadatja, s ebben az Atheneum kiadó nyomdai és irodai részvénytársaság nyújtott neki segítséget. 1879-ben Vérey József az akkori igazgató, Urváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője és ’Sigray Pál, mint a kiadó jogtanácsosa kimentek Kossuthhoz Turinba, azaz Torinóba, hogy a részleteket megbeszéljék és iratait megvásárolják. Végül szerződést kötöttek negyvenezer forint értékben, mivel írásait négy kötetben tervezték kiadni, amelyeket a Pesti Napló részletekben szintén közölt. „Ezek a mutatványok hívták fel a közönség érdeklődését az Iratokra, melyek aztán olyan páratlan kelendőségnek örvendtek s ezekből a levelekből tudta meg a közönség, hogyan él, hogyan dolgozik és hogyan fárad az ő kedvence, az ő Kossuth Lajosa.” (Pesti Napló, 1894.03.21.)

’Sigray Pál a kerületben is kiemelten foglalkozott a legnépszerűbb reformkori politikus emlékének ápolásával. A főváros első Kossuth Lajost ábrázoló szobra a Zugligetben található, amelyet 1913-ban avattak fel. ’Sigray a szobor létrehozása céljából megalakult bizottság társelnöki pozícióját töltötte be Szebeny Antal mellett. Mivel Kossuth Lajos tisztelője, kultuszának ápolója volt, száműzetése alatt többször is felkereste személyesen, így természetes, hogy az első budapesti Kossuth-szobor során is megkerülhetetlen szereplő volt. A szobor apropója az volt, hogy Kossuth Lajos 1837 májusában szállást foglalt magának a zugligeti Istenszeme fogadban, a szomszédban pedig barátja Toldy Ferenc irodalomtörténész lakott. Kossuth eddigre már a hatalom célkeresztjébe került és pihenését kihasználva, május 5-én elfogták. Habár a hatályos törvények értelmében sem hűtlenséget, sem hazaárulást nem követett el, amely ezt indokolta volna mégis elfogták sőt 4 év börtönre ítélték.

A szobor az egykori fogadó épülete előtt állították fel, 1913. június 22-én. Az avató ünnepségen ’Sigray Pál mondta az ünnepi beszédet, amelyet így fejezett be:

„Most hulljon le a lepel. Ime itt van Kossuth szobra, amelyet Tóth István szobrászművész ihletett alkotott és Haraszti József másik művész lelkesedéssel ércbe öntött. Itt van a plakett, amely megörökíti azt a jelenetet, amint a királyi ügyész az alacsony, gerendás szobába belép, mellette a két katona a végrehajtó hatalmat képviseli. Itt áll Kossuth amint éjfél után 1 órakor félig felöltözve az ágya végére támaszkodik jobb kezét szívére téve mondván: Nem követtem el semmi bűnt amivel az elfogatásra okot adtam volna, de különben is magyar nemes vagyok akit csak törvényes idézés és jogérvényes ítélet után lehet letartóztatni. Ezt a szobrot a Zugligeti Egyesület és a Szabad Polgári Kör emelték. Hirdesse ez a szobor az idők végtelenjéig Kossuth Lajos emlékezetét, amely a hálás magyar nép szívében ércnél és kősziklánál maradandóbban van megörökítve.”

Ez év áprilisában jóbarátja Kléh István halálát követően az emlékünnepségen, amelyet a Saskör dísztermében rendeztek szintén ő mondta el a búcsúbeszédet.

Élete során nem csak a konkrét lakóhelyét virágoztatta fel, hanem a magyar kultúráért is sokat tett, pozíciójának köszönhetően nagy befolyással bírt a nemzeti fejlődésére. 1925-ben, 86 éves korában érte utol a halál, hosszú és tevékeny élete napjainkban is példaként szolgálhat, mind a lakóhelyünk, mind a hazaszeretet szempontjából. Ravatalozóján Ravasz László református püspök mondott beszédet, 1925 október 9-én, amelyben így méltatta:

„Három emberöltő majdnem 90 esztendő választja el bátori ’Sigray Pál bölcsőjét előttünk sötétlő koporsójától. […] Pályája legelején a reggel szürkületében ott áll egy halványarcú ifjú, régi nemesi család sarja, kit gyerekkorában jólét és dédelgető szeretet vesz körül, de korán rákell eszmélnie, hogy minden elveszett. Az ősi földből nem maradt reá semmi, csak az ősi név. Tökéletesen magára maradt. Hányan pusztulnak bele ebbe a helyzetbe. Bátori ’Sigray Pált ez mentette meg. Ekkor tanulta meg, mi a munka, mint teher és mint erő. Ekkor tanulta meg, mit ér az akarat, a lemondás, egy erkölcsi cél érdekében végzett askézis. Az úri gyerek egyszerre úr lett: maga tartotta el magát családját, nagy küzdelemmel és nagy akaraterővel küzd a mindennapi kenyérért. Gyerekfővel nagykorú volt, s ettől kezdve mindig Ő segített másokon, többé nem kért senkitől semmit, csak mindig adott.
Férfikorának termékeny ötven esztendeje egybe esik a modern magyar állam kiépülésével. Mintha aranyember volna úgy sikerül neki minden. Ha kezébe vesz egy ügyet, az nő, ágazik, jelentőssé válik és egy csomó ember figyelmét, majd közreműködését köti le. Ha ő ül a csónakban, kedvezőbb lesz a szél és szelídebbek a habok. Ha terhet vesz magára, másoknak is könnyűvé válik. […] Mikor belép a tanácsterembe, új alkotás indul meg, amerre jár mindenütt eredmények köszöntik. És mégis mindig mily alázatos és szerény tudott lenni.”

Sigray címer - Borovszky Samu, Magyarország Vármegyéi