1837. május 5-re virradó éjjel, hajnali egykor Kossuth a ma már nem létező Istenszeme fogadóban pihent, amikor letartóztatta, majd a Budai várba szállította sárvári Eötvös József királyi császári tisztviselő és gróf Thurn József kapitány 50 gránátos katona kíséretében. Innen rossz ómenképpen ugyanazon börtönök egyikébe zárták, ahonnan 1795. május 20-án Martinovicsot, Hajnóczyt, Sigrayt és társaikat vérmezőre, kivégzésre küldtek. Rabságáról Kossuth a következőképp nyilatkozott: „Életemből két évet veszítek ugyan, de cserébe nyertem érette egész későbbi életemet.”

Az emlékmű, mely a Mátyás király út és a Tündérhegyi út találkozásánál áll, 1913-ban készült el a Zugligeti Egyesület tagjainak jóvoltából, és a kormányzó letartóztatásának helyszínére emlékeztet. Megalkotója Tóth István, elkészültét Gerster Kálmán, a Kossuth-mauzóleum építésze felügyelte. A szobrászművész által alkotott, másfélszeres életnagyságú szobor terméskövekből felépített, lépcsőzetes kiképzésű talapzatra épült. A mellszobor talapzatán lévő domborművet, mely Kossuth letartóztatását ábrázolja. 1945-ben eltulajdonították, ennek pontos másolatát 1999-ben helyezték el az emlékművön. Az emlékmű fontosságát jelzi, hogy ez volt az első Kossuth-emlékmű az országban.