Madártávlatból, a Zugligetet és a János-hegyet összekötő Libegőn utazva, üdítő élményt nyújt a festői szépségű Budai-hegység látványa. A drótvasút alatt elénk táruló táj azonban egészen más arcát mutatta meg mindazoknak, akik beneveztek az első alkalommal megrendezett Libegő-Trail terepfutóversenyre.
A megméretés igazán meredek volt: a résztvevőknek a Zugligettől indulva a Libegő alatt a felső állomáshoz, majd egy hosszabb ösvényen kellett visszajutniuk a kiindulási ponthoz. Ezt a 4400 méteres kört, a 3 óra 45 perces szintidőn belül, oda-vissza ötször kellett teljesíteniük.
„Szívügyem a terepfutás. A versennyel elsősorban azt szeretném megmutatni az embereknek, hogy mennyire jó a természetben futni. A pálya telis-tele van szintemelkedésekkel, egyáltalán nem egyszerű a teljesítése. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, bízunk benne, hogy jövőre még többen eljönnek majd!” – fogalmazott Kiss Miklós, a hegyfutas.hu alapítója, a Libegő-Trail szervezője, aki maga is versenyszerűen fut.
A félmaratoni, 22 kilométeres, 1420 méteres szintemelkedéssel tarkított táv teljesítése valóban nehéz volt, de végül mindenki célba ért. „Az első négy kör könnyen ment, az utolsó már nem annyira. A lefelé menet technikás volt, ott oda kellett figyelni. Ismertem a pályát, tudtam, hogy végig tudok menni rajta. Az ellenfelek igen erősek voltak” – mondta Khoór Bence, aki 2 óra 36 perces idővel a férfiak között harmadik helyezést ért el. Az első Philipp Zewe (1 óra 54 perc), a második pedig Németh Csaba (2 óra 34 perc) lett.Osztonzo_sikerrel_zarult_az_elso_Libego-Trail2A hölgyeknél a dobogó harmadik fokára Jenek Noémi (2 óra 36 perc), a másodikra Vincze Zsófi (2 óra 34 perc) állhatott fel. Tiricz Irén 2 óra 27 perc alatt futotta le a távot, így ő ért elsőként a célba. A helyezettek – a szponzoroknak köszönhetően – értékes tárgynyereményben részesültek. A női győztessel a díjkiosztó után beszélgettünk.
– Sokat készült a versenyre?
– Három pici lányom van, szülés után, két és fél évvel ezelőtt kezdtem el futni. Külön nem készültem most. Ezelőtt is indultam már versenyeken, a legjobb eredményem a tavalyi Piros 85-ön született, ahol pályacsúccsal nyertem.
– Azt gondoltam, hogy egy ilyen nehéz pályát csak az tud teljesíteni, aki több éve versenyszerűen fut… Mi járt a fejében, miközben rótta a sziklás köröket?
– Nálam a visszaszámlálás vált be. Azt mondtam magamnak, hogy már csak négy kör, három, és így tovább. Nagyon nehéz a pálya, de abszolút élvezhető! A negyedik körnél már elfáradtam, de tartottam magam. Csak arra koncentráltam, hogy futnom kell. Mivel nem tömegrajt volt, nem tudtam, hogy a mezőnyön belül hányadik vagyok.
– Nagyon ösztönző lehet mások számára, hogy ilyen rövid idő alatt, három gyermek nevelése mellett sikerült figyelemre méltó eredményeket elérnie. Mit tanácsol azoknak, akik úgy döntenek, hogy felhúzzák a futócipőt?
– Ebben a sportban az a legjobb, hogy gyorsan lehet fejlődni. Sokféle verseny van, különböző távokkal és nehézségi fokokkal. Mindenki megtalálhatja azt a megméretést, amin sikerélményt szerezhet. Nem kell hozzá sportmúlt, nekem sem volt. Nincs mitől félni – legyünk bátrak, vágjunk bele!
A weboldalon HTTP-sütiket használunk, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Az adatvédelmi tájékoztatóban bővebb információkat talál arról, hogyan gondoskodunk adatainak védelméről.
2018. április 11.
