A név eredete

A főváros legismertebb kirándulóhelye, a Normafa, a nevéből is következtethetően egy fa után kapta a nevét. 
Az ős öreg bükkfa 1927-ben egy villámcsapás miatt dőlt ki, miután hosszú évszázadok viharait túlélte. Egyes legendák szerint akkor sarjadt, amikor Mátyás király megszületett, mások tudni vélik, hogy a nagy király megpihent az árnyékában. Ha nem is az 1400-as évek óta állt a Svábhegy tetején, de az bizonyos, hogy több száz éves volt a hatalmas törzsű fa.
A környék régi sváb lakosai csak Viharbükk néven emlegették, a Normafa elnevezést csak a XIX. század közepétől használjuk. A környék mindig kedvelt kirándulóhely volt, többek között a Nemzeti Színház társulata is szívesen járt ide piknikezni. 1840-ben, egy ilyen kirándulás alkalmával a kor kedvelt színésznője, Schodelné Klein Róza fantáziáját megmozgatta a hatalmas, magányosan álló bükkfa, mely nagyon hasonlított Bellini Norma című operájának színházi a díszletére, és elénekelte a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve kezdték el Normafának nevezni a bükkfát, mely elnevezés lassan átterjedt a fa körüli rétre is, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a fővárosra. A Normafa emlékét ma emléktábla őrzi, melyet 1967-ben állítottak a neves fa emlékére. A táblára Devecseri Gábor költő – aki maga is a Svábhegyen élt – sorait vésték:

 „Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”

Sportélet a Normafán

A Svábhegy a fővárosi kirándulók, turisták, pihenni, kikapcsolódni vágyók kedvelt célpontja már a XVII. század óta. Kezdetben a jó vadászterületek (Disznófő is innen kapta nevét) vonzották az idelátogatót, majd a zarándokhelyek felkeresése lett egyre népszerűbb (Zugligeti pálos kolostor). A XVIII. sz. elejétől kezdve Pest város rohamos növekedésével a zsúfolt belső területeken fák, kertek, parkok hiánya miatt a nyarak kellemetlenek voltak, a lakosság elvágyott a városkörnyék erdeibe. Először csak a közeli Zugliget árnyas vendéglőit keresték fel lovaskocsin. Nagy népszerűségnek örvendtek a svábhegyi vendéglők az arisztokrácia a nagypolgárság, a politikusok és a művészek körében is.
Nagy lendületet adott a Svábhegy kiépülésének a fogaskerekű megépülése 1871-ben, majd a vonal meghosszabbítása a Széchenyi-hegyig 1890-ben. A személygépkocsi megjelenésével és elterjedésével jó minőségű utakra is szükség volt, melytől a Svábhegy benépesülése újabb lendületet kapott. 1920-ban már autóversenyt rendeztek a Svábhegyen. (forrás: Dr. Siklóssy László: Svábhegy Budapest, 1929.)
A Normafánál az 1920-as években két síugrósánc is létesült: kis-és nagy síugrósánc, melyek hazai bajnokságoknak, nemzetközi ugróversenyeknek adtak otthont.

A Svábhegy sportéletének kialakulásáról a Svábhegyi Egyesület történetét ismertető kötetben is olvashatunk:
A Svábhegy egész történetén végigvonul a turisztika. Az első útikönyv 1844-ben jelent meg, melyet további képes átdolgozások követtek. Ezek részletes túraleírásokat tartalmaztak. 
A havas téli napok kedvelt szórakozása a szánkózás volt. A szánkósport népszerűsítésére az I. világháború előtt szánkópálya épült, melyen az élet a háború után újraindult, sőt, versenyeket is rendeztek.
A sísportról már 1895 óta vannak feljegyzések. Nem csak a Normafa lejtő volt kedvelt, hanem a Virányos és a Máriamakk felé vezető lejtők is. A sísánc megépülésével az ugrósport is elindult hódító útján a versenyzők és a nézőközönség örömére.

A virágzó sportéletnek a II. világháború véget vetett, de hamar újjáéledt. 
1971-ben készült el a Kis-Normafa lesiklópályáján az első elektromos meghajtású drótköteles sífelvonó, amely ma már nem üzemel, ahogyan az egykori 2 síugró sánc is már csupán történelem. A felvonót lebontották, pedig valaha óránként több száz embert szállított fel a lesiklópálya tetejére. 
Annak ellenére, hogy a lesiklás után csak emberi erővel lehet visszajutni a hegyre, a havas hónapokban síelők, szánkósok és snowboardosok lepik el a Normafa lejtőit. Itt tartja hétvégeken edzéseiket több síiskola, melyek egyébként a közelben műanyag pályákkal is rendelkeznek, ahol a gyerekek a hószegény napokban is tanulhatnak síelni.  (forrás: Sielők.hu Síelők weblapja)

A Svábhegyi sípályákról erdei utakon és tisztásokon keresztül könnyen le lehetett jutni a zugligeti iskoláig, sőt, a gépkocsi közlekedés széles körben való elterjedése (1960-as évek közepe) előtt a zugligeti úton le lehetett csúszni egészen a régi villamos végállomásig.
Sok, korábban síelésre alkalmas lejtő ma már elvadult bozótos, mint pl. a Szilassy úttól északra fekvő enyhe lejtő, mely kedvelt tanuló-pálya volt.

A Normafán a sportolásnak a mai napig nagy kultusza van, a síelés, sífutás, futás, túrázás, kerékpározás, kutyasétáltatás, nordic walking minden korosztályból számtalan kikapcsolódni vágyót vonz.