János-hegyi Erzsébet-kilátó

Az 528 m magas János-hegy már a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt, a legenda szerint innen tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehetett pillantani. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el (egy másik legenda szerint a XIX. században Pozsony városáig is el lehetett látni), de ez a név nem vált elterjedté. A leghíresebb az idelátogatók közül Erzsébet királyné volt, aki 1882 során több ízben is ellátogatott a főváros legmagasabb pontjára. Ő már egy fából épült kilátóból nézett le a városra. 1902-ben a szállodatulajdonosok ipartestülete húszezer forintot ajánlott fel egy új, kőből épített kilátóhoz, így tisztelegve Erzsébet királyné emlékének. Az építési munkálatok 1908-ban kezdődtek meg Klunzinger Pál és Schulek Frigyes közös tervei alapján. A kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek. A környékét fokozatosan szépítették, a legfontosabb beruházás az 1926-ben megvalósított állandó díszkivilágítás volt, mely az első volt hazánkban. Ennek sikerén fellelkesülve világították ki később állandóra a Halászbástyát, és az Országházat is. Az Erzsébet-kilátó kirándulók százezreit fogadta évenként. A két világháború között, azonban az 1948-ban hatalomra kerülő diktatúrának nem illett bele az ideológiájába a nagy múltú épület, így mindössze egyetlen beruházást hajtottak végre rajta: egy hatalmas vörös csillagot erősítettek a legfelső szintjére. A csillag hatalmas súlya tönkretette a torony szerkezetét, és be kellett zárni. Az épület a rendszerváltás után 2001-ben a Hegyvidéki Önkormányzat kezelésébe került. Az önkormányzat átfogó felújítási munkát végzett a kilátón, amely 2005 óta ismét a régi hangulatában fogadja a látogatóit. A kilátó épületében büfé várja a látogatókat.