A Hegyvidék Újság cikke.

Már korán reggel ellepték a családok a rétet. A gyerekek közül sokan a Normafa Park traktorjainál kezdték a napot.

„Még sosem ültem ilyenen! Ha nagy leszek, biztos, hogy veszek magamnak egyet” – mondta a hétéves Dominik, akit apukája szakított félbe: „Akkor jó lenne, ha javítanál a jegyeiden, ugyanis csak akkor lehet traktorod, ha jó munkahelyet találsz majd magadnak.” A kisfiú válaszul megnyomta a dudát, és ártatlan mosollyal az arcán így szólt: „Álmodozni csak lehet, nem?”
 

A kicsik körében nemcsak a gépek arattak nagy sikert, de a hatalmas ökolabirintus is. A zöld útvesztőben ügyességi játékok és fejtörők várták a kalandorokat.

„A lányom után szaladtam be. Elég vicces, hogy még nekem is több percig tartott, amíg megtaláltam a kijáratot. Egyáltalán nem bánom, hogy betévedtem ide; izgalmas dolgokat láthattam, élveztem a kihívást. Szülőként fantasztikusnak tartom a programkínálatot, minden elismerésem a szervezőké!” – jegyezte meg Bognár Veronika, aki családjával együtt döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a város zaját.

Néhány méterrel arrébb népes gyereksereg gyűlt össze a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány sátránál, ahol óriási, két-három kilogrammos tobozokat is megcsodálhattunk. „Van itt magyar, mexikói és kaliforniai is – sorolt fel néhányat a látványos darabokból Kiss Éva Sarolta biológus, aki elmesélte, hogy mostanság igen érdekes projekten dolgoznak. – Intézményünkben jelenleg cédruspalántákat nevelünk, ezeket hamarosan Libanonba szállítjuk, ahol komoly problémát okoz a fajta pusztulása. A Kárpát-medence valóban egy kincset érő bölcső!”

Közben egy négyévesforma kisfiú szaladt oda hozzánk. „Ezt hogyan csináltátok?” – mutatott rá a Kaliforniából származó gigantikus tobozra. A biológus kedvesen elmagyarázta, hogy a különleges növényt a természet hozta létre, nem emberi kéz készítette.

Kremnicsán Jánost, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának képviselőjét, a Sas-hegyi Látogatóközpont vezetőjét sokan ismerősként köszöntötték – ő ugyanis, ha teheti, mindig eljön a klímatudatosságra építő rendezvényekre. Ezúttal védett növényeket és állatokat bemutató fényképekkel készült.

„Többen is rácsodálkoztak a süngombára, ami igen ritka gombafaj. Leginkább nedves erdőkben lehet vele találkozni. Védett, de nem mérgező. Nem érdemes megenni, ugyanis teljesen íztelen – mondta Kremnicsán János, aki hivatásáról is beszélt lapunknak. – A mi munkánkat csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. A lakosság részéről folyamatosan pozitív visszaigazolásokat kapunk. Sokan tanácsokat kérnek tőlünk, érdeklődnek. Fontosnak tartjuk a szemléletformálást. Mert ahogy azt 1970-ben is megfogalmazták: egy ember kevés, de minden ember számít!”

Édes élményekből sem volt hiány. Kutasi Tamás a legfinomabb nedűkkel várta az érdeklődőket. A hatalmas kínálatban bukkantunk rá a hegyvidékiek kedvencére, a Normafa mézére, amiből kóstolót is kaptunk. 

– Nagyon finom! Nem csodálom, hogy fogyóban van a készlet… – dicsértem a csemegét.

– Ez nyári virágméz. Mindenki odavan érte! Azért is szeretjük ennyire, mert tudjuk, hogy a miénk. Onnan van, ahol élünk. Mi így szeretnénk megmutatni a budai természet értékeit – mondta a XII. kerületben élő méhészmester.

– Ezek szerint nemcsak a kirándulók, de a méhek is jól érzik magukat a Normafán.

– A méheket nem lehet vályúból etetni, ők csak a természetből tudják kinyerni azokat az élelmiszereket, amik elengedhetetlenek a fennmaradásukhoz. Úgy tűnik, ez a tiszta környezet alkalmas arra, hogy méhállományt helyezzünk el. Érdemes lehet akár egy mintagazdaságot, vagy közösségi méhészetet is létrehozni itt. A lényeg, hogy az emberekkel megismertessük a méhek csodálatos világát, és megmutassuk nekik, miért fontos vigyázni a környezetünkre.

„Legfőbb célunk a szemléletformálás, ezért olyan szervezeteket hívtunk meg, amelyek a gyerekek számára is érdekes módon mutatják be bolygónk kincseit. Több kísérőprogramunk van. Egyebek mellett a meseösvény, a madárodú és a természetfotós séta is nagy sikert arat. Tavaly hóesésben ünnepeltük a Föld napját, most szerencsére gyönyörű időnk van” – értékelt röviden Rózsa Zoltán, a zöld iroda vezetője, aki hozzátette, büszke arra, hogy ilyen sokan eljöttek.

Az ünnepi forgatagban Kovács Lajos alpolgármesterrel is sikerült szót váltanunk.

– Gyertek ki a rétre! – ezzel a szlogennel hirdették meg a zöld mulatságot. Mit várnak a mai naptól? – kérdeztem.

– Ahogy minden zöld program, ez is azért jött létre, hogy erősítsük az ökotudatosságot. Fontos szempont volt, hogy az emberek jól érezzék magukat, de még fontosabb, hogy a szórakozás mellett bolygónk sérülékenységére is felhívjuk a figyelmet. Mindnyájunknak oda kell figyelni arra, hogy tudatosan éljük a mindennapokat, hiszen nagyon nem mindegy, mekkora az ökológiai lábnyomunk, mit hagyunk magunk után a Földön. Ezek a programok mind építőkockái annak a missziónak, amit képviselünk. A zöld irodát is ezért hoztuk létre.

– Hogy állunk a klímatudatossággal mi, hegyvidékiek?

– A többi között a komposztálási programra, a szelektív hulladékgyűjtésre is – amit még az FKF előtt indítottunk el – büszkék lehetünk. De ott van az ágaprítási lehetőség, ráadásul az önkormányzat ingyen vállalja a zöldhulladék elszállítását. Számos olyan tevékenységünk van, ami a lokálpatriotizmus mellett azt a tudatos, fenntartható életformát erősíti, amit alapvető értéknek tekintünk. Azonban van még mit tenni! Sajnos a közösségi közlekedés eléggé beszűkült a kerületben, sok az olyan terület, ahová nem megy tömegközlekedési eszköz. Éppen emiatt nagy a kibocsátási potenciálunk, ezen mihamarabb változtatnunk kellene. Elsétálhatnánk a néhány száz méterre található buszmegállóhoz, vagy kerékpározhatnánk – tudom, hogy felfelé nehéz tekerni, mégis, ha lehet, akkor minél ritkábban üljünk autóba. Fontos a tudatos csapadékvíz-felhasználás is. A klímaváltozás miatt egyre gyakrabban okoz problémát a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső. Ez nemcsak az épületekben tesz kárt, de a talajt is súlyosan erodálja. Ezért is szeretnénk programot indítani, hogy a csapadékvizet helyben tartsuk, az aszályos időszakban csapvíz helyett ezzel öntözzük a növényzetet. A következő tíz évben legalább harminc százalékkal csökkenteni akarjuk a kerület károsanyag-kibocsátását.

– Szinte minden zöld programon találkozunk – nemcsak a Hegyvidék alpolgármestere, de a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke is. Miért érzi szívügyének a környezetvédelmet?

– Belülről jövő kötelesség ez számomra. Ijedten tekintek vissza arra, hogy gyerekkoromban mennyivel több rovart és madarat láttam. Itt, Magyarországon is érzékelhető a klímaváltozás. Van miért aggódnunk… Nyári hőség van, pedig csak áprilist írunk. Néhány héttel ezelőtt még mínusz tíz Celsius-fokot mutattak a hőmérők. A bolygó éghajlata drasztikusan megváltozott. Behunyhatjuk a szemünket, de a probléma akkor is létezik. Azért a generációért kell küzdenünk, amelyik ma itt játszik az Anna-réten. Bízom benne, hogy az unokáim láthatnak majd méheket, találkozhatnak gólyákkal. Apró dolgok ezek, mégis megbocsáthatatlan, ha nem teszünk valamit. Felelősek vagyunk a gyermekeinkért!

Az Anna-rét egyik legszebb pontja az a fa volt, amit a hegyvidéki „vad horgolók” munkája díszített. A növény törzsét színes zsebek ölelték körbe, bennük egy-egy boríték volt, rajta a következő versikével: „Nézd, ez itt egy magtasak. Pont nem baj, ha szétszakad. Szórd szerteszét, légy merész! Nőjön virág, amerre mész!”

Nem messze a fától két hatévesforma kislánnyal találkoztunk, épp bottal ástak valamit a földbe.

– Mi jót csináltok? – kérdeztem őket.

– Ide ültetjük el a magokat. Ha legközelebb erre járunk, megnézzük, kibújtak-e a virágok. Kiszámoltuk, attól a bokortól negyvennégy lépést kell tennünk, hogy megtaláljuk. Azt ne írd meg, hogy pontosan melyik bokor az, mert nem akarjuk, hogy mások is megtalálják! – kért meg Zselyke.

– Rendben, lakatot teszek a számra! És azt meg lehet írni, hogy mit tesztek a magok mellé?

– Igen, ez nem akkora nagy titok. Azt írtuk a tasak másik felére, hogy „Boldog Születésnapot, Föld!”, és rajzoltunk rá egy mosolygós napocskát is – árulta el Fanni, majd apró kezével elásta a különleges kincset.

B.M.