Érdekességek a Normafáról

Érdekességek a Normafa környékéről


Normafa:

1. Viharbükk - Normafa

A Svábhegy 477 méter magas csúcson álló fát, amely sok szélvihart és villámcsapást átvészelt sokáig csak német szóval Wetterbaumként vagy magyarul Viharbükként emlegették. A Normafa név 1865-ben már útikönyvben szerepel, az 1840-es években ragadhatott rá a név, mikor a Nemzeti Színház társulatának tagjai normanapok alkalmával gyakran a Svábhegyen mulattak. A norma napok azok voltak, amikor a nyári időszakban az évad szünetelt és a színészek akkor az alapbérüket, vagyis a normájukat kapták csak meg. Az egyik ilyen nap alkalmával Schodelné Klein Rozália színésznőt 1840-ben megihlette a fa, és alatta énekelte el Bellini Norma című operájának nagyáriáját. A hagyomány szerint innentől nevezik az addig Viharbükknek nevezett fát Normafának.

2. Szerelmes ereklye a Normafából

A Normafa kedvelt kiránduló helye volt a városi lakosságnak és a fát is előszeretettel használták fotózkodásra és arra is hogy a szerelmesek belevéssék a nevüket a kérgébe. Ezokból később körbekerítették a fát, de akkor pedig a kerítés félfáiba vésték a szerelmesek a monogramjaikat. Volt egy olyan mende-monda is, mely szerint az a leány, aki a Normafa kérgéből egy darabot letör és azt ereklyeként megőrzi az nem marad hajadon, hanem biztosan férjhez megy. A fát többször is villámcsapás érte, az utolsó 1927. június 19-én, amikor végleg kidőlt a vén korhadt faóriás, amelynek sarjadását a legenda Mátyás születéséhez köti.


Sportok:

1. Első versenyek a Normafán

Az első fővárosi síversenyt – az országban a negyediket – is itt a Normafán rendezték meg 1909. február 28-án, amelyen országos szinten is először került kiírásra a rövid lesiklás, a műfutás és ugrás. Ez azt jelenti, hogy már 1909-ben is volt itt egy kis síugrósánc a Normafánál, ami bizonyára még csak egy kis tákolmány volt, de akkor is nagy jelentősége van, mivel az első komolyabb sáncot 1924-ben adták át a Normafán. Az 1909-es sáncról a Nemzeti Sport március 6-ai száma is beszámolt: „A síelés néhány lelkes híve az elmúlt héten egy kis ugrósáncot épített az Anna-kápolna mellett, s miután a folytonos vasárnapi ívelésekkel már minden bokrot és minden lejtőt kiismertek, az ugrással is megpróbálkoznak. Természetesen a Normafa környéke ugrópálya építésére éppenséggel nem alkalmas, de már szórakozás végett igen ajánlatos volna egy kis ugrósánc létesítése és fenntartása.” (Nemzeti Sport, 1909. március 6.)

A nagysánc a Normafán, 1924

Normafa, 1965

Normafa 1984, Gyepsí Európa kupa

2. Motoros, biciklis húzta a síelőt

A Normafán már az 1900-as évek kezdeteitől számtalan sí, szánkó és síugró verseny volt egészen az 1980-as évekig. Azonban a versenyek mellett olyan érdekességeket is lehetett látni a téli napokon, hogy valaki biciklivel, vagy akár motorral próbál szerencsét egy-egy lejtőt legyőzni, sőt olyat is akik motorral húzták a síelőket.

Téli sport a Zugligetben

Motoros húzza a sielőt, Képes Sport 1964.

Kerekesek a havon, Normafa, Képes Sport 1964

3. Papp Laciék a Normafára jártak fát vágni

Érdekesség még, hogy Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó is számtalanszor kereste fel a Normafát, ahol sokszor futott, de itt gyakorolta a híres „edzésmódszerét”, a farönkök aprítását is, majd amikor edző lett ő is itt edzette a fiatalokat. Az egyik lap, így számolt be a módszerről 1971 októberében: „A külföld szerint „Papp varázslat” alatt álló magyar ökölvívók csodálatos előrelépésének titkát szünet nélkül kutatják a rivális országok. Mi a Papp titok? Papp szerint titok nincs, csoda mégkevésbé. Kemény munka, becsületesség annál inkább létezik. A kemény munka egyik része a favágás. Papp gyakran idézi a régi népszerű dalt: „Vígan él a favágó, ha szól a rigó...” kissé átalakítva: „Vígan győz az ökölvívó, ha favágó...” Papp versenyzőitől megköveteli a favágást. Napi egyórás fairtással, aprítással kezdenek, amikor aztán hozzáedződtek, napi öt órán át kell a fejszét forgatni.” (Fejér Megyei Hírlap, 1971. október 16.)


Erzsébet kilátó:

1. Legszebb kilátás a világon - Erzsébet királyné

A mostani Erzsébet kilátó helyén már valószínűleg az 1870-1880-as években állt egy fából készült messzelátó, amelyből maga Erzsébet királyné is többször megcsodálta a várost. A királyné 1882 során három alkalommal is megtekintette Budát és a János-hegyet. Egy kedves idézet is fennmaradt gondolataiból: „Csodálom az embereket, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.” A főváros 1883-ban emlékkövet állíttatott Sisi tiszteletére, de mivel az eltűnt, jelenleg a 2006-ban újraállított emlékkő látható.

A régi fa kilátó - 1910 Élet Újság

2. Szekéren a Disznófőig

A környék Erzsébet királyné kedvenc kirándulóhelyének számított, így nem véletlen, hogy számtalan kaland és történet kapcsolódik hozzá. Egyik alkalommal amikor erre járt Sisi hirtelen rossz idő támadt és a királyné egy rozoga szekeret talált, ami csordultig meg volt rakva rőzsével. A királynő tiszteletére természetesen lerakták a szekérről a rőzsét és azon a rozoga szekéren vitték le egészen a Disznófőig. Egy másik ilyen alkalommal pedig egy környékbeli utcazenész cigánygyerek kísérte hegedűszóval őfelségét a Szép Juhászné vendéglőig.

3. Építkezés közben alakították át a kilátót

Az Erzsébet kilátó épületére több terv is érkezett, melyekből több mind a mai napig megvan, de végül a pályázatot Klunzinger Pál építész nyert meg egy csúcsos kilátóval. Érdekesség azonban, hogy a végleges kilátót a bírálóbizottság vezetője, Schulek Frigyes a jobb kilátás érdekében áttervezte. Az eredetileg csak két teraszt tartalmazó, hegyes csúcsú korábbi tervet négyszintes terasszal alakította át, így nyerte el a ma is látható végleges formáját a kilátó.

A jánoshegyi Erzsébet-kilátótorony eredeti terve – Építő ipar 1908.06.21. Tervezte Kluntzinger Pál

1904-es terv - OSZK képeslapgyűjtemény

4. Az ebéd miatt épült erdőőri lak

Az Erzsébet királynéról elnevezett kilátót 1910. szeptember 8-án adták át, az ünnepséget ágyúlövések nyitották meg, melyre hatalmas tömeg gyűlt össze. Eleinte a kilátóban élt egy toronyőr, akinek 1923-ban a kilátó mellett egy külön erdőőri lakot építettek. A költöztetés oka eléggé furcsa volt, mivel állítólag zavarta a kilátó látogatóit, hogy állandóan ételszag keringett a kilátóban ebédidőben, amikor az őr ebédelt. Természetesen nem csak ez játszott közre egy külön erdőőri lak megépítéséhez, de ez is nagyban hozzájárult.

Erzsébet kilátó ünnepélyes átadó

Az ünneplő közönség a harmadik erkélyről nézve

5. Első állandó díszkivilágítás

Az Erzsébet kilátó egyik különlegessége még, hogy Magyarországon az Erzsébet-kilátó kapott először díszkivilágítást, mégpedig 1926-ban, így megelőzte a Halászbástyát, a Mátyás-templomot és a Parlamentet is, amelyek csak ezután lettek kivilágítva. A kilátó alsó szintjén egyébként 1945-ben egy étterem is nyílt ifj. Balázs Antal vezetésével.

1926. János-hegy, Erzsébet-kilátó

6. A király is evett a Jánoshegyi vendéglőben

A kilátó és a Normafa területe egyre népszerűbb lett, így nem véletlen, hogy a környéket és a közeli vendéglőket sok előkelőség kereste fel. A közeli Jánoshegyi étteremben és a kilátónál megfordult többek között IV. Károly király és felesége, Zita királyné, Trefort Ágoston, gr. Bethlen István, Wekerle Sándor, gróf Apponyi Albert, de még a walesi herceg is.


Állatok:

1. A tenorista medve a Normafán

Az 1800-as években bizonyára már nem, de egy-két újságcikk arról árulkodik, az akkoriak azért el tudták képzelni, hogy megjelenhet a barna bundás a környéken. A Hölgyfutár 1850-ben megemlíti: „A zugligetben már medvét is láttak, egy vastag fa mögött kucorgott a borzasztó állat. Tizenöt kapás ment neki, s miután bele lőttek, meggyőződtek, hogy hajdan medve volt ugyan a borzasztó szörny, de most már csak — bundadarab, mellyet alkalmasint tolvajok vesztettek ott el.” (Hölgyfutár, 1850.01.30.)

Egy másik „medvés” eset Bognár József tenoristával történt meg 1884 augusztusában, amiről a Budapesti Hírlap számolt be. A művészek sokat jártak fel ide kirándulni, és jó párszor megtréfálták egymást. Bognár barátjának, Réthynek feltűnt, hogy az énekes gyakran ellátogat Budakeszire, s útját mindig a Normafának veszi. Ezért elhatározta, hogy megvicceli őt. A színházi ruhatárból megszerezte a medveszerepekhez használt bőrt, szépen becsomagolta, és kiballagott vele a Zugligetbe. Ott egy bokor mögé rejtőzve leste Bognárt. Amikor észrevette az érkezőt, gyorsan belebújt a jelmezbe, majd négykézláb, medvemorgást utánozva, Bognár elé cammogott. Amikor a tenorista megpillantotta a „vadállatot”, kétségbeesve futásnak eredt. A „medve” pedig utána. Azonban Bognár gyorsabb volt, amit látva Réthy visszament a bokorhoz, ledobta magáról a bundáját, és futott Pestre, hogy elmesélje társainak a jól sikerült tréfát. Közben Bognár is hazaért, s lelkesen beszélt merész kalandjáról és a veszélyről, amiből csak rettenthetetlen bátorsága mentette meg. A „hős” soha nem akarta elhinni, hogy az a medve Réthy volt…

2. Ebéd miatt maradt el a farkas vadászat

A Hegyvidéken mostanában senki sem látott medvét és farkast, pedig a 19. századig mindkettő állandó vendége volt a környéknek. A Budapesti Híradó 1848-ban ezt írta: „A zugligetben farkasok mutatkoztak, eddig ott csak rókákkal lehete találkozni. A farkasok ellen sokan indultak a fővárosi vadászok közül, de oly sokáig ebédeltek a fácánnál, hogy a vadászat elmaradt.” (Budapesti Híradó, 1848. február 16.)

A farkasok még a 19. század végén is többször ráijesztettek a kirándulókra. A Fővárosi Lapok 1893-ban így számolt be egy ilyen esetről: „Farkasok a Zugligetben. A zugligeti nyaralókat kissé kellemetlenül fogja meglepni az a hír, melyet lapunk egy barátja közöl velünk. Ma reggel négy és öt óra között ugyanis – mint hozzánk intézett levelében írja – egy kis sétára indult a hegyek közé. A Disznófő-vendéglő felé vezető utón haladva, a ciheres cserje között legnagyobb meglepetésére két jól táplált farkast pillantott meg, lassú, tempózó baktatásban az erdő felé. Semmiféle fegyver nem lévén nála, szorongva maradt helyén, mig a bestiák az erdő sűrűjében el nem tűntek. – Nagyon üdvös dolog lesz, ha a főváros vadászai a zugligeti erdőségben cserkészetet rendeznek, s e kellemes kiránduló helyet ezektől a vakmerő állatoktól megtisztítják. Az utolsó farkast a Zugliget környékén 1890 telén B. J. vasúti mérnök lőtte.” (Fővárosi Lapok, 1893. május 6.)

3. Tevék a Normafa környékén

Az I. világháború teljesen kimerítette az ország készleteit, ezért rossz idők jártak az állatokra is, mivel nem volt sem széna, sem zab. Az állatkert igazgatósága kitalálta, hogy a vadgesztenye megfelelő lehet az elefántoknak, bölényeknek, szarvasoknak és más jószágoknak. Betanítottak hát három tevét a teherhordásra, ők vitték az állatkertbe a vadgesztenyét, amit a Normafa környéki, zugligeti, hűvösvölgyi villatulajdonosok és diákok gyűjtöttek az élelemben szűkölködő állatok számára. Az állatkert igazgatója arra kérte a közönséget, hogy „gyűjtsön minél több vadgesztenyét az elefántok, bölények, szarvasok, antilopok és a többi állatok részére s az igazgatóság két három mázsa vadgesztenyéért már elküldi a teherhordó tevét, de csak szeptemberben és októberben, mert később nem bírják a hideget. Egy-egy teve egyébként három-négy métermázsát tud elvinni a púpjára akasztott nagy zsákokban.” (Budapesti Hírlap, 1918. augusztus 30.) A huszadik század elején tehát ismét tevék jártak Budapest utcáin, ami korábban utoljára talán a török hódoltság idején számított természetesnek.


Libegő:

1. A Libegő első utasai homokzsákok voltak

A főváros egyik érdekes közlekedési eszköze a Libegő 1970. augusztus 19-én került átadásra. Az újságok mindenhol leírták, hogy az Jánoshegyi Légpálya első utasa dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter volt, de ez természetesen csak részben igaz. Köztudott, hogy mielőtt egy ilyen új rendszert átadnak, több szerelő és ottani dolgozó is kipróbálja, így egész sokan utaztak a Libegőn már az átadás előtt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az első „éles” próbamenet alkalmával homokzsákokat vittek a székek, hogy a kábelvasút terhelhetőségét kipróbálják. A Libegő kezdetekben piros színű volt, csak az 1990-1991-es felújítás során kapta meg a ma is látható zöld színt, ami jobban illeszkedik a természetbe.

Jánoshegy, a Libegő végállomása, átadási ünnepség. A Libegő ülésén Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter

Libegő a János-hegy felé nézve, 1976

Libegő, 1992

2. Levegőben töltött nászút

A Libegő hamarosan az egyik legkultikusabb közlekedési eszköze lett Budapestnek. Sok érdekes utasa volt, így az sem meglepő, hogy voltak olyan utasok, akik a Libegőn tartották az esküvőt és a nászvacsora után az egész násznéppel felszálltak a Libegőre. A Libegő 25 éves születésnapjáról a Kurír 1995. szeptember 2-án így számolt be: „A Libegő 25 éves születésnapi ünnepségére meghívták azt a házaspárt is, akinek frigye a Libegő révén az égben köttetett. A Lencsés házaspár, akik 1972-ben az esküvői vacsoráról a násznéppel együtt Libegőre szállt, tegnap két nagy fiával érkezett a Zugligeti végállomásra. Ágnes asszony bevallotta, olyan emlékezetes volt számára ez a levegőben töltött „nászút”, hogy azóta sem mert felülni a Libegőre. Az évforduló tiszteletére azonban leküzdötte tériszonyát, és családjával együtt újra nekivágott a hegynek.”

Esküvő a Libegőn 1972. augusztus 5-én - Salamin András, Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből

3. Álló kaszkadőr a Libegőn

A Libegőn biztonsági okokból szigorúan csak ülni lehet, mégis volt olyan személy, aki állva tette meg az út egy részét egy reklámforgatás miatt. Kocsis Mihály kaszkadőr az 1970-es évek végén az egyik legsikeresebb reklámfilmsorozat, a Trapper farmer egyik felvétele miatt utazott a Libegőn állva. Az 1970-es és 1980-as években a tévé előtt, a mozikban, mindig jókedv, derültség fogadta a hol lóháton, hol libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Kocsis Mihály kaszkadőrt. A Libegő egyébként a későbbiekben több magyar filmben is szerepelt.

Gyermekvasút - A világ leghosszabb gyermekvasútja.

1948. július 31-én indult útjára a Gyermekvasút, ami akkor még csak 3km-es távon közlekedett a Széchenyi-hegy végállomás és az Előre (ma: Virágvölgy) megálló között. A kisvasút folyamatos bővítéseknek köszönhetően 1950-re már Hűvösvölgyig közlekedett. 2015-ben pedig bekerült a Guiness-rekordok közé, ugyanis 11,7018 km-es pályahosszával a világ leghosszabb gyermekvasútja.

Villamos - Majdnem betiltották a villamosokat egész Budapesten

Kevésbé ismert történet, hogy a tragikus 1900. június 4-ei zugligeti villamos baleset után, az is megfordult a rendőrfőkapitány fejében, hogy egész Budapesten beszüntesse a villamos közlekedést. Most talán túlzónak találjuk ezt, de az akkor még csak pár éve gyerekcipőben járó villamos közlekedés olyan új volt, hogy a szándék akár komoly is lehetett. Végül természetesen nem szüntették be a villamosokat, de ekkor döntötték el, hogy a zugligeti villamos vonalat meghosszabbítják a mai Libegő lábáig.