Látnivalók

Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont

Család Természetjárás Kultúra Épített elemek

Buda második lóvasútja 1868. június 30-án indult el első útjára a Lánchíd budai hídfője és a Zugliget között. A zugligeti végállomáson először egy faszerkezetű várópavilon fogadta az utasokat, majd ennek helyén az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás alkalmából, a megnövekedő turistaforgalomra felkészülve, egy nagyobb, tartósabb, téglából és fából készült várócsarnokot és indóházat alakítottak ki. A Kauser József (1848–1919) tervezte épület szépségét leginkább az a gazdag faoromzatos nyeregtető és favázas tornác adja, ami az alpesi, 19. század eleji nyaralókra és fürdőkre volt jellemző.

A lóvasút pályáját 1896-ban villamosították, 1903-ban pedig elkészült az új villamos-végállomás az egykori Fácán vendéglő alatti szurdokban. A régi lóvasút-végállomás épülete egyszerű megállóhellyé vált, 1977-ben pedig, a Moszkva tér és a Zugliget között közlekedő 58-as járat megszüntetésével, végleg elvesztette kapcsolatát a villamossal.


Az eredeti funkcióját elvesztő épületben először posta, távirda és telefonhivatal kapott helyet, az 1920-as évek elején a felülről fedett, de oldalról nyitott, faoszlopos peron befalazásával pedig kétszintes bérházat alakítottak ki a villamosnál dolgozók számára. A rendszerváltást követő években kiköltöztették a lakókat, akiknek a helyét hajléktalanok foglalták el. Ők tovább rombolták az amúgy is rossz állapotú építményt.
Régóta tervezi az önkormányzat az egykori lóvasút-végállomás újjáépítését, de a jelentős költségek miatt csak külső forrás bevonásával megvalósuló fejlesztés jöhetett szóba. Korábban próbálkozott az ingatlan helyreállítási kötelezettséggel történő értékesítésével, ám érdeklődés hiányában végül úgy döntött, hogy az épületet saját kézben tartva, pályázati támogatással igyekszik felújítani.

 

A fejlesztés keretében az épület multifunkcionális szerepet tölt majd be: a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény állandó és időszaki kiállításainak, múzeumpedagógiai foglalkozásainak, raktárainak és irodáinak, rendezvényeknek, konferenciáknak ad otthont, valamint egy vendéglátóhelynek is helyet kívánunk biztosítani. Az épület egyik funkciója szorosan kapcsolódik a Normafa természeti környezethez és a kirándulni, kikapcsolódni vágyók igényeihez (turistautak indulnak innen, száz méterre található a Libegő alsó állomása): az egykori Lóvasút végállomás így egyúttal a Normafa alsó kapujaként is várja a látogatókat, többek között információs központtal. Az épület rekonstrukciója során elbontásra került a középső rész utólagos beépítése, így az egykori nyitott várócsarnok – amit oldalról csak üvegfal határol – ismét eredeti szépségében lesz látható.

 

Az épületet a föld alatt, a pinceszinten bővítettük, valamint a hegyoldalba süllyesztve egy új, többfunkciós épületrész jött létre, amelyet egyebek mellett multimédiás oktatóteremként, tudományos kutatóhelyként, filmvetítések, konferenciák helyszíneként lehet használni. Az épületegyüttes gépészetét a környezettudatosság és fenntarthatóság elveit szem előtt tartva tervezték meg, ennek szellemében a hűtésről és a fűtésről egy talajszondás, hőszivattyús rendszer gondoskodik majd.

 

A megújult Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontról készült képek:
 








Fotó: Balkányi László